Dér Gergő vagyok
A fotózás nagyjából 15 éve része az életemnek, de nem úgy indult, hogy rögtön fotós szerettem volna lenni. Az első kamerámat még azért vettem, mert akkoriban gördeszkáztam, és szerettem volna megörökíteni a trükköket, mozdulatokat és deszkás pillanatokat.
Aztán valahogy egyre jobban beszippantott maga a fotózás is. Elkezdtem figyelni a fényeket, a mozdulatokat, az embereket és a hangulatokat. Egy idő után már nem csak akkor vettem elő a kamerát, amikor „kellett”, hanem azért is, mert érdekelt, hogyan lehet egy pillanatból igazán jó kép.
Később volt egy saját kis stúdiós időszakom is, ahol portrékat, beauty jellegű képeket és szezonális családi sorozatokat készítettem. Itt kezdett először komolyabban megfogalmazódni bennem, hogy a fotózás nem csak hobbi, hanem olyan dolog, amivel hosszabb távon is szeretnék foglalkozni.
Aztán idővel a kültéri, természetesebb képek felé fordultam. Ebben sokat számított az is, hogy olyan környezetbe költöztünk, ahol szép mezők, erdei utak és természetközeli helyek vesznek körül. A természet, a séták és a túrázás egyébként is nagyon közel állnak hozzám.
Amikor megtudtam, hogy apa leszek, valami átkapcsolt bennem. Azóta sokkal jobban érzem, mennyire fontos megőrizni a hétköznapi pillanatokat is. Sokszor azt gondoljuk valamire, hogy „ez csak egy átlagos nap”, aztán később jövünk rá, milyen jó lett volna megtartani belőle valamit.
A kisfiam születése után még erősebben elkezdtek érdekelni ezek az apró időszakok. Csodálattal nézem, ahogy fejlődik és cseperedik, miközben a másik szemem néha kicsit könnyezik is, mert tudom, hogy ez nem tart örökké.
Emberként alapvetően beszédes, vidám, mosolygós típus vagyok. Szeretek mókázni, szeretem a természetet, a sétákat, az állatokat, és családcentrikus embernek tartom magam. A tengeri malactól a kutyán át a cicáig minden állatot szeretek.
A fotózás számomra ma már nem csak arról szól, hogy szép képek készüljenek. Sokkal inkább arról, hogy segítsek megőrizni azokat a pillanatokat, amelyek később igazán fontosak lesznek.
Szeretem látni és egy kicsit a részese lenni más családok történeteinek.
Ezért lett számomra fontos a családi fotózás.